Standard

 

A fajta erdete az 1920-as évekre vezethető vissza. Az akkor alig 18 éves Antonoi Nores Martinez, egy új fajta tenyésztési programját dolgozta ki 1925-ben,mely megállja a helyét az argentin vadászterepeken is, ahol pumára, vaddisznóra és szarvasra vadásztak.

Argentína hatalmas prériin (pampa) egy különleges módszerrel vadásztak (a vadászati módszer neve: monteria): a vadász lóhátról követte a 3-5 kutyából álló falkát. A kutyák felkajtatták, felverték, üldözték a vadat, majd utolérve megfogták, és addig tartották a földön, amíg a vadász le nem döfte. Ehhez kellett egy olyan kutya, ami bírja a sokszor napokig tartó hajtást. Kitűnő legyen a szagláskészsége, hogy a mocsarakon, folyókon át is kövesse a szagot. Bátornak és erősnek kell lennie, hogy megküzdjön a nála szinte mindig nagyobb vadálattal. Korábban próbálkoztak más híres vadászfajtákkal, de egyik sem felelt meg a követelményeknek.

Antonio alapul vette a Cordobai harcikutyát, amely akkor igen közkedvelt volt az akkori viadalokon, amit keresztezett másik kilenc fajtával, hogy létrejöjjön a mai Dogo Argentino. Keresztezte pointerrel, melytől a kiváló szaglását kapta. A boxertől magas intelligenciát, a német dogtól a mértét és fejformáját. A bullterriertől a kitartást és bátorságot, az angol bulldogtól a robosztus testalkatot, az ír farkaskutyától a gyorsaságot és vadászösztönt, a bordeaux-i dogtól pedig az erős állkapcsot. Végül a spanyol masztiff és a pireneusi hegyikutya adta meg az erős csontozat és a megfelelő méret arányát, és a fehér színt. A fehér szín nagyon fontos, hogy a vadász véletlenül, még éjszaka se tévessze össze kutyáját a nagyvaddal. Így született meg a tökéletes vadászkutya, a DOGO ARGENTINO.

1947-ben mutatták be az első tenyészcsoportot egy Buenos Aires-i vadászkiállításon. 1954-ben az FCA bejegyezte a fajtát és elkezdték törzskönyvezni. 1965-ben mutatták be először kiállításon, majd 1973-ban elfogadta és elismerte az FCI.

 

STANDARD

FCI 292. sz. STANDARD

ARGENTIN DOG

Eredete: Argentína / 1973. VII. 31.

Koponya: Masszív, elölről hátrafelé és oldalról, valamint fentről nézve a jellegzetes rágó- és tarkóizomzat következtében domború. A nyakszirtcsont nem állhat ki, az erőteljes nyakizmoknak teljes egészében fedniük kell, miáltal a fejtől a nyak irányába való átmenet enyhén íveltnek látszik.

Az arcorri rész: A koponyáéval azonos hosszúságú, azaz a szemzugokat összekötő képzeletbeli vonal egyenlő távolságra van a nyakszirtcsonttól és az orrhegytől.

Állkapocs/Fogazat: Jól, deformáció nélkül összeilleszkedő, nagy, az állkapocsba illeszkedő fogakkal.

Ajkak: Jól és szorosan elhelyezkedők, szabad, feketén pigmentált szélekkel.

Orr: Feketén pigmentált, enyhén duzzadt (pisze orr), az orrlyukak elég nyitottak.

Szemek: Sötétek vagy mogyorószínűek. A szemhéjak feketék vagy világosabbak, a két szem közötti távolságnak nagynak kell lennie; a tekintet élénk és értelmes, egyúttal azonban átható és kemény.

Fülek: A fejhez felül illeszkednek, félig vagy egészen felfelé állóak, háromszög formájúak, kurtítottaknak kell lenniük.

Nyak: Erőteljes, ívelt, jól megformált, nagyon vastag nyakbőrrel, redős, mint a masztiffé, a bordeaux-ié és a bulldogé, de nem olyan száraz mint a bullterrieré.

Mell/Mellkas: Széles és mély, a nagy tüdőnek sok helyet biztosít. Elölről és oldalról nézve a mell legmélyebb pontjának a könyök alá kell benyúlnia.

Vállak: Igen erőteljesek, plasztikusan kiálló izomzattal, magas mar. Jól szögelltek.

Mellső végtagok: Egyenesek, párhuzamosak, rövid, jól zárt újakkal.

Felső vonal: A maron a magasabb és a keresztcsont felé enyhén lejt.

Ágyék tájéka: Az izomzat jól kitölti.

Hátulsó végtagok: A comb igen erős izomzatú, a hátsó lábközép rövid, jól zárt, farkasköröm nélküli lábujjak. Mérsékelten szögelt.

Farok: Hosszú és vastag, ugyanakkor nem ér a bokaizületen túl, rendszerint lógatva hordja. Munka közben fölemeli állandó oldalirányú mozgásban tartja, mint barátságos üdvözléskor.

 Szőrzet/Szín:Rövid, kemény és fénylő. Tiszta fehér, színétől függetlenül minden folt mint visszaütés diszkvalifikációt eredményez, amennyiben az a fülek mögött a nyakon vagy a test többi részén található. A bőrön szórványosan jelentkező pigmentfoltok kedvezőtlenek, azonban nem vezetnek kizáráshoz.

Nagyság/Súly: marmagasság: 60-65 cm (szukák)                                                                                                                                                                    62-68 cm (kanok)                                                                                                                                              súly:                40-45 kg.

Kizáró hibák: Világoskék vagy különböző színű szemek; süketség, a test felületén lévő foltok; világos vagy különösen világos foltokkal tarkított orr; előre- vagy hátraharapás, erősen lógó ajkak, agárszerű (hosszan elnyúlt) fej; hosszú fülek, 60 cm-nél kisebb nagyság; egynél több folt a fejen; testi hiányjelenségek. A farkasköröm kifogásolható, azonban nem vezet kizáráshoz.

Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatólag normális, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.